Bevezetés
Az ULTRA egy létszemléleti ideológia. Reakció a modernizmussal megjelenő, kiüresedett létezési formára. Ideológia, melynek gyökerei a lehető legerősebb tapasztaláson alapul, a saját, személyes tapasztaláson. Ideológia, mely mélyen legbelül formálódott ki, hosszú évtizedek alatt, folyamatosan alakítva, és toldozva, míg végül olyan szintre ért el, amit a szerző a nagyvilággal való megosztásra érdemesnek ne tekintsen.
Az ULTRA(A) rövidítés Ultra Assiduitas latin szavakat takarja. (írásban és szóban az ULTRA, A nélkül használatos). Radikális jelenlét. Radikális, szélsőséges, tudati jelenlét a valóságban. A gondolkodásfolyam, és a tudati energia a valóságra (valódi létsík) történő erőteljes koncentrációja. A jelenlét elérése technokonzervatizmus, és az eszképizmus ellenesség eszközeivel. A jelenlét, mely magával hordozza a felfelé törekvést, és a ránk szabott Életidő kiemelt fontosságának szentségét.
Elsődleges elemei:
-Valóságban való jelenlét
-Eszképizmus ellenesség
-Technokonzervatizmus, digitális leválasztódás
-Felfelé törekvés
-Az Idő, mint Istenség
-Magasszintű létezés megvalósítás
Az ULTRA nem vallás, nem ad választ a létezést érintő nagy kérdésekre, mint például: Mi a létezés értelme? A halál misztériuma. Mi van a halál után? … stb. Csak döntési folyamataink egy bizonyos részére van ráhatással. Eddigi döntési mechanizmusaink felülbírálatát indítványozza, olyan mechanizmusokat melyek nagy mértékben befolyásolják a kiteljesedést, s kapcsolatban állnak a valóságban való jelenlétben maradás vagy annak elhagyásának dilemmájával. Az ULTRA segítség, alap, melynek segítségével elérhető a jelenlegi létszemléletünkben való nagyobb mértékű kiteljesedés, vagy ha azzal még nem rendelkezünk, megtalálhatunk eszmeiségeket, vallásokat, melyek döntési irányokat adhatnak életünk minden egyes részegységére vonatkozóan.
Miért?
Fiatal voltam, amikor az életem nagy fordulatot vett. Megkaptam első számítógépemet. Játékfüggő lettem, és életem nagyrészét monitor előtt kezdtem el tölteni. Fizikai testem elkezdett összeesni, gyengévé váltam, és a valódi világgal való kapcsolatom inogni kezdett. Fiatalságom nagyrésze ezen illúziókkal telt el, miközben a valóságban egy két lábon járó szerencsétlenséggé váltam, aki azt se tudja miért létezik, emberek társaságát kerüli, nincsenek barátai, se barátnője. Hosszú évek alatt jöttem rá ezen életmód tragédiájára.
Huszonnyolc éves lehettem, amikor kérdőjelek jelentek meg bennem az illuzionizmussal, virtualizmussal, és digitális hedonizmussal kapcsolatban. Változni akartam, és szép lassan sikerült kikerülni a mélységből, kiszabadultam korunk egyik legnagyobb fogságából. Hosszú út volt, és szenvedésektől nem mentes. Azóta kerülöm a mesterkélt álvilágokat, nem keresem a menekülési utakat. Életem gyökeres fordulatot vett, megannyi esemény, végtelen élmények, alkotások, barátságok, magas szintű létezés megvalósítása felé állandó törekvés. A változás hatása által más lettem. Másvalaki, aki soha többé nem akar visszakerülni oda, ahonnan jött.
Évekkel később, egyedül sétáltam az budapesti utcákon. Este volt, feltűnt, hogy üresek voltak a terek, és a focipályák. A játszótéren egy gyerek nem szaladgált. Pedig szép nyári este volt. Emberek sietve tartottak haza, a számukra az utcák, s terek nem mások, csak az otthonuk és a munkájuk közötti fizikai átvitel helyszíne. Az ablakok villództak. A tömegek már a monitorok léteznek. Nincsenek meccsek a focipályákon, nincsenek felszabadult gyerekkiabálások, sírások a játszótereken. Egy kétmilliós nagyváros mintha egy szellemváros lenne.
Nem értettem a tömegeket. Miért nem látnak át az elátkozott virtualizmus álságos játszmáin? Ezen hiedelmem a modern, humanista felfogásokon alapul, mely az embert egy magas szintű entitásnak tartja, ami mindig megtalálja a számára a legmagasabb szintű létezést. Ezen mű hiedelmek elvetése után, meg lehet látni az igazsághoz közelebb lévő valóságot. Az esendő, könnyen irányítható, és befolyásolható embert.
Ekkor ötlött fel a gondolat, hogy a saját szabadulásom, és a felemelkedésem a monitorfüggőségből történetét nyilvánosságra hozom. Példázat, mely sokaknak kiutat jelentene. Kiutat, a létezés egy magasabb szintű megvalósításához. Életszemélet, mely rávilágít a virtualizmus sehová nem vezető sötétségére. Hosszú idő volt, mire körvonalazódott bennem, hogy mit kell tennem. Változásomat átalakítani egy létezésszeméletté, mely mások által is befogadható.
Nem vagyok filozófus, így nagyon nehéz volt elindulni, a semmiből valami újat teremteni. Sokszor elakadtam, sokszor tévútra kerültem. Kihagytam hónapokat, mert túl nagynak éreztem az akadályokat. De egy valami biztos volt, az ULTRA ideológia létrehozása az eddigi legerősebb intuícióm, amit valaha éreztem, az eddigi legmagasabb szintű, tudatom, és tudatalattim minden részét átfogó késztetés annak megvalósítására.
Mert igazságában nem kételkedek, soha nem kételkedtem. Nem olyan típus vagyok, aki felelőtlenül, minden percben kijelent dolgokat. De az ULTRA igazsága számomra megkérdőjelezhetetlen. Alkalmazása az egyénre és a közösségre nézve is felemelkedést jelent. Ebben olyan biztos vagyok, mint ahogyan holnap reggel a Nap felkel.
A doktrína: