Egy példával szeretném bemutatni az ULTRA alkalmazását, mely által kis csodák csempésződnek be akár egy unalmasabb, szürkébb hétköznap délutánra is.
„Egy egyszerű, hétköznapi, munka utáni délutánon alakult tíz perc szabadidőm amíg el nem kezdődött az egyik programom. Gondolkoztam mit csináljak. A jelenkori ember telefonba merülve „ütné el” az időt. De én máshogy döntöttem. Naplemente volt. A telefonozás helyett felmentem a parkoló autóm melletti kis dombra. Innen kis kilátás nyílt a környező házakra. Két gyerek játszott önfeledten a dombon. Nevetésüket messziről lehetett hallani. Gurulgattak, bukfenceztek le a lejtőn, szaladgáltak, már csak látni, és hallani őket mosollyal töltött el. Fentről láttam a naplementét is. A naplemente társai a szomszédos épület tetején dolgozó munkások voltak, háttérben egy gyönyörű templom körvonalazódott. Észrevettem, hogy a domb teteje melletti irodaablakból, velem majd egy szinten, egy gyönyörű szép fehér cica bámul engem, és a játszó gyerekeket. Bekapcsoltam a jelenlegi kedvenc dalomat, melynek szépsége megkoronázta ezen perceket.”
Néha tíz perc az Élet. Mindössze ennyi idő is tartogathat kincseket. Csodákat, melyek az önvalónkkal történnek, s teljes egészünkre hatással lehet. Nem műanyag, képernyőn keresztüli káprázatok, melyek amilyen könnyen jönnek, olyan könnyen el is tűnnek.


