A felfelé törekvés történhet fizikai síkon, illetve metafizikai (fizika feletti) síkon is. Fizikai síkon ez sok mindent jelenthet; a fizikai test határainak a feszegetését, sportsikereket, pénzügyi jellegű előretörést, élmények gyűjtését, nem szokványos hatalmi helyzet elérését stb.
A metafizikai síkot ennél sokkal fontosabbnak tartom. Ezen a síkon történő felfelé tartás, nem elintézhető néhány szóval, mint az előző fejezetben leírt fizikain. Kifejtése hosszabb időt igényel, és teljes mértékben akkor sem lehet teljes leírást adni ezekről az utakról. Ha egyértelműek lennének, akkor az élet nagy kérdéseire adott válaszok is azok lennének. Mi az élet értelme? Mi lesz a halál után? Stb. Minden, ami lényeges az élettel kapcsolatban, ködbe vész, és nem egyértelmű. Megfejtése érzékszervekkel nem észlelhető, emiatt hasonlítható egy ködös sötétségben történő lassú, tapogatózó haladásnak. Ez a metafizikai megvalósítás.
A metafizikai megvalósítás az ULTRA ASSIDUITAS koronája, az aranykorszak keresése, és annak elérésére való törekvés. Az Idő, mint Istenség fejezetben kifejtem az idővel kapcsolatos, az átlagembertől merőben eltérő nézetpont felállításának szükségességét.
Az Életidőnk végén történő Halálnak kiemelt szerepe kell, hogy legyen a mindennapjainkban. „Memento Mori”, latin közmondás, melynek jelentése „Emlékezz a Halálra”. A halálunk minél intenzívebb, és mélyebb tudatosítása nem depressziót, és letargikus életvitelt kell, hogy okozzon. Éppen ellenkezően, az energiát ad, motivációt és erőt ahhoz, hogy lépéseket tegyünk az igazi, magas szintű létezés megvalósítása érdekében.
A Halál, nem feltétlenül megszűnést jelent. De jelenthet megszűnést, a kizárólag fizikai síkon történő létezés magával hordozhatja azt. A Halállal kezdeni kell valamit, és lépéseket tenni irányába. Fizikai síkon ez a probléma nem megoldható, csak metafizikain. Itt azonban nincsenek egyértelmű útleírások, azokat csak sejteni lehet, csak útbaigazítások, útjelző táblák vannak, melyek a tradíciók hagytak maguk után.
Ezen út megvalósításhoz el kell vetnünk, a modern korban uralkodó liberális, „felvilágosodott”, humanista világnézeteket. Ezen világnézetek központi tanítása az önmagunk felé fordulás, annak feltétel nélküli elfogadása. „Fogadj el úgy ahogy vagyok”, „Ez vagyok én”. Ez az „Én”, legtöbbször egy, nagyrészt fizikai síkon tengődő, korlátozott, félelmekkel, előítéletekkel teli alacsony szintű entitás. Ennek az entitásnak az elfogadása elfogadhatatlan a metafizikai megvalósítás útján járóknak.
Az állandó nagyság felé való tartás, a felfelfelé törekvés nem engedi meg az egy szinten toporgást. A sokáig egyhelyben maradás, csak egy esetben elfogadható, ha az energia gyűjtés, a következő, felsőbb szint eléréséhez.
A Halálon való „felülemelkedés” tradicionális útjai, az olyan irányvonalakra való összpontosítás, melyeknek nem feltétlenül van hozama, pozitív visszahatása a fizikai valóságra nézve. A legtöbb esetben visszahatása, „hozama”, nem érzékelhető érzékszervekkel.
A modern ember cselekedeteit nagyrészt a fizikai sík, és az azokban kapott eredmények határozzák meg. Például több évet dolgozik azért, hogy kapjon egy új autót, amit ezen a síkon élvezhet. A fizikai síkon lévő hedonista hajlamok irányítják. Ez a létezés aztán magával hozhatja a jelenkorra jellemző nihilista depressziót, melyet nagyon sokszor a mélységet nélkülöző felszínesség okoz. A felvilágosulatlan ember nem érti a mélyről jövő elégedetlenséget, mely küzdene ez ellen. De az egyén nem ismeri fel ezen jeleket, mert a darwini evolúciós fővonal követője, mely szerint ő nem más, mint egy lélek, és szellemtelen, biológiai, kémiai folyamatok által kialakult két lábon járó állat. Ezen doktrínák megakadályozzák a spiritualizmust, és létezés mélyebb, áthatóbb szemléletét.
Létezésünk központját el kell mozdítani, olyan irányba, hogy cselekedeteink, gondolataink központja ne ez az én legyen, hanem egy új én, mely tekintetét az emberfelettire, olyan értékekere irányítja melyek élet felettiek, és érvényük nem szűnik meg a halál eljövetelével.
Ez lehet, egy közösség létrehozásában való segítség, egy közösségé mely segít embertársaknak a modernizmus fullasztó, szürke közegéből való kilábalást. Múltban történt, emberfeletti emberek cselekedeteire való emlékezés, mellyel más, kívülállók tekintete is feléjük fordulhat. Saját magunk felemelése, vagy mások metafizikai megvalósításában nyújtott segítség. Nagyon sok lehetőség van, a számuk a végtelenséghez közelít. A végtelenség, melyet megérezhet az ember, ha elhagyja addigi, korlátozott, fizikai sík béklyója alatt leláncolt énjét.