Az ULTRA, a kezdetek kezdetén, az ember megjelenésével egyidőben, a természetének része volt. A régi kor emberének korlátozottan adódott lehetőség, hogy a valóság talajáról hosszú időre elrugaszkodjon. A technológia hiánya a valóság síkjára korlátozta az emberi létezést. Az eredmény magasszintű ön, és közösségi megvalósításban csúcsosodott ki. Óriási, több ezeréves kultúrák alapjai rakódtak le. Olyan alapok, melyek a valóságban élő ember, saját tapasztalata, tehát a természettől nem elrugaszkodott elvek mentén alakítottak ki. A magaskultúrák sokasága, melyekre jellemző volt a mély spiritualitás, és a nagyon intenzív, és minden egyes tettet befolyásoló társas, és közösségi kapcsolódás, interakciók.
Kulturálisan a magas fokú kifinomultság a jellemző. Esztétika. A valóság talajon álló ember, aki fejlődésre törekszik, a saját környezetét is esztétikussá kezdi varázsolni. Ez látszik kiütközni az öltözködésükön is. Ha megnézzük a modern embert, legtöbbször csak magára hány valami filléres műanyag holmit, és abban teng-leng egész nap. Nem foglalkozik, vagy csak korlátozottan foglalkozik esztétikával. Ha mégis foglalkozik vele, akkor csak a saját érdeke viszi ilyen útra. Párkeresés, nagyobbnak tűnés.
Ezek a korok nem a felhőtlen boldogságról szóltak, és nem is voltak tökéletes társadalmak. A radikális jelenlét magával hordozza a brutalitást, és az egyénre ható negatív hatásokat. Az egyént semmibe vevő vallási és társadalmi berendezkedések. Ideák nőttek ki a földből, melyek embereket áldoztak. Harcos ideák, melyek véres csatamezőket, szenvedő, jajgató egyének ezreit, százezreit hagyták maguk után. Az ULTRA, a modern világban mást jelent. Ismerjük, és tudjuk a magasabb rendű erkölcsiségeket. Nagy tudásunk van, moralitásról, és a másokkal való bánásmódról. Előnyben vagyunk, az ó emberrel szemben. Számunkra rendelkezésre áll egy, többezer évnyi tapasztalatokon alapuló erkölcsi térkép, mely segíti a mindennapi döntéseinket, hogy a felsőbb jó felé haladjunk.
Az ókori, középkori emberek nagyrészének nem adatott meg az olvasás, írás képességének elsajátítása, csak egy szűkebb réteg bírt ezekkel a képességekkel. Ezen képességek hiányában, a valóságtól való eltávolodás az egymás között átadott mesék, történetek által történhetett meg, igen korlátozott formában. Az ember tudata persze messze szállhatott, sárkányok, hőstettek, nagy csaták képei lebeghettek maga előtt, de ezen képzelgések még nem nyomta rá a bélyeget az életükre. A könyvnyomtatás, és az egyre szélesebb réteg által elsajátított írás, és olvasni tudás meghozta a lehetőséget, hogy a könyvek által nyújtott történetek biztosítsanak menekülést a valóságtól. Csáth Géza: Anyagyilkosság nevű novellája nagyon jó példa erre, mely egy sötét úton lévő kisfiúról szól, aki állatokat kínoz, és később gyilkossá válik. Az édesanyja könyvekbe merülve éli az életét, tudomást sem vesz, vagy tudomást sem akar venni fia cselekedeteiről, a valóságról. A valóság tudomásul nem vétele ez esetben sötét tragédiához vezetett.
A könyvek és az újságok alapvetően a népesség kisebb százalékára voltak negatív hatással, hiszen a nyomtatott szövegek értelmezése elég sok mentális energiát igényelt, mivel az olvasott szavakat, mondatokat képekké kellett varázsolni a tudatukban. Ezen konverzióhoz megfelelő szintű intelligencia, és képzelőerő is szükségeltetett, ami nem minden embernél állt fenn. A TV megjelenésével ez jelentősen megváltozott. A sugárzó levette az emberről a képpé formálás érdekes feladatát. A hanggal rendelkező képsorozatok befogadása szélesebb körben elterjedt, immár a népesség nagyrészének befogadható volt ezen formátum. A kezdeti időkben korlátozott számú csatorna , és műsorok közül lehetett választani. Az egyént nem minden műsor, film és sorozat kötötte le, így az nem töltötte minden idejét a képernyő előtt. A csatorna szám növekedése a képernyő előtt töltött időt megnövelte, mivel egyre nagyobb lehetőség volt arra, hogy az ember műsort találjon magának. Az internet, és az On-demand videómegosztók által nem az a kérdés, hogy az egyén talál-e számára érdekes tartalmat. A kérdés csak az, hogy milyen szintű, ilyen irányú önmegtartóztatással rendelkezik. Az ULTRA útján ez a fajta önmegtartóztatás nagyon fontos tényező, mindennapos ütközési pont, mely meghatározza a modern ember létezését.
Pál utcai fiúk
Egyik legszebb korrajz, egy világról, melyet még nem rontott meg a technológia sötét démona. A gyerekek iskola után nem hazamenekültek, hanem ki, az utcákra, terekre. Egymással játszottak, Grundokat, játszótereket építettek, és tartottak fennt. Egyleteket alapítottak, nagy közösségekben élték a mindennapjaikat, melyben valós tapasztalatokat gyűjthettek emberi kapcsolatokról, és a közvetlen világról. Technikai eszközök nélkül tört utat a nagybetűs élet. A nagybetűs élet, melyben tragédia, kalamajka és szórakozás együtt jár. Ha a nagybetűs életet választod, nem csak a pozitívumot kapod meg. Vele jön, a szélsőséges hullámzás is, főleg gyerekkorban. Fent és lent. Mint egy hullámvasúton. Ennek ellenére legbelül erre vágyunk. Vállaljuk a szerelmi kapcsolatot, miközben tudjuk, hogy egyszer vége lesz. A bennünk lévő nagyság megmérettetésre, és tapasztalatokra vágyik, új kihívásokra. Vágyunk a nem mindennapira, a hullámvasút tetejére. Meg akarjuk nézni milyen a kilátás fentről. Akarjuk érezni a vasúti kocsiban mellettünk ülő másik ember érzéseit, és gondolatait a fentlétről. Mert mi a nagybetűs életre teremtettünk.