Radikális, szélsőséges tudati jelenlét csak a valódi létsíkon. Napok, órák, hetek, hónapok, amikor csak a valóság síkja létezik. Nincs menekülés máshová. Csak a valódi problémáink, csak a valódi érzéseink, önmagunk, és a valóság. Ilyenkor minden cselekedetünknek, minden gondolatunknak súlya van. A valódi síkon legtöbbször lassabban megy az idő. Belassulás. Aki először csinálja, arra iszonyatos teherként omolhat rá a valóság súlya. Ez a teher sokszor kibírhatatlan, csak a legerősebbek tudnak itt maradni sokáig.
Ennek ellentétje, a fantázia létsíkon való létezés. Amikor könyvekben, sorozatokban, filmekben, számítógépes játékokban merülünk el más emberek létezésében, életútjában. Ez a fajta létezés könnyű, és teher nélküli szárnyalást eredményez. A fantázia létsíkon az időérzet megszűnik, sokszor felgyorsul.
Egy, az életét addig, a fantázia létsíkján élő gamer-nek, könyvmolynak, vagy sorozatfüggőnek szenvedés lesz. Ezen a létsíkon barátai nincsenek, külsője igénytelen, és elhanyagolt. Az se tudja mi ez a valódi létezés, nincsenek céljai, tettei. Ez maga a földi pokol. Innen két út vezet, vagy a visszamenekülés a virtualitásba, vagy a kifelé mászás a gödörből. A gödörben lenni borzalmas, ezt a tudatára ébredt ember látja. Érzi, hogy rossz, érzi, hogy mozdulni kell. A gödörből csak felfelé lehet kimászni. A kimászás lassú, és gyötrelmes, ez az ULTRA útja.
Létezésünket felfoghatjuk úgy, mintha egy birodalom felett uralkodnánk. Ez a létszemlélet elveti a nihilista, létezés súlyát lekicsinylő, vagy a létezést, mint mindössze az alacsony szintű ember döntési folyamatának felfogó, s azt dicsőítő humanista nézeteket. Saját birodalmunk felett uralkodunk. Döntéseket hozunk, célokat tűzünk ki, megvívjuk a tudati, és fizikai szintű háborúinkat. A birodalmunk feletti uralkodás nagyon nehéz teher. Állandó és intenzív jelenlétet kíván. Az uralkodás minden esetben kényelmetlenségekkel, fizikai vagy tudati szintű erőfeszítésekkel is jár. A birodalmak virágzása, fejlődésének lehetősége az uralkodó kezében van. Jogar, mely ott van mindenkinél, de kevesen ismerik fel igazi jelentőségét. Egy igazi uralkodó nem hagyhatja magára hosszú időre a birodalmát. A magára hagyás magával hordozza a nem kívánt folyamatok megjelenését, azok fel sem felismerését. Problémákat, melyekre reagálni kellene időben. Lázongások, külső, vagy belső veszélyek, ellenünk szerveződő összeesküvések. A veszély állandó, és jötte bárhonnan elképzelhető. Ezért kell saját létezésed totális, és minél többet látó urává válni.
A valóságban való jelenlét alatt nem a naiv realizmust kell érteni, az nem korlátozódik csak az érzékszerveinkkel észlelhető fizikai valóságra. A jelenlétnek vannak fokozatai. Annak legintenzívebb fokozatai, a legmélyebb átélések túl mutatnak az láthatón, s hallhatón. Ez a transzcendens. A transzcendensre való hajlamosság egyéntől függően változhat. A jelenlét, annak mélységétől függetlenül elementáris hatású.
A valóságban való létezés túl kell, hogy mutasson szavakon, vagy mondatokon. A kimondott szavak elszállnak. Az olvasott szavak, és mondatok eltűnnek. A gondolatok még hamarabb a ködbe vésznek. Az ULTRA ideológia legfontosabb alappilléréhez való viszonyulást mélyebb alapokra kell helyezni. A tudatunkba fontos helyre kell helyeznünk, tisztelni kell, és félni. Tiszteljük, amikor a valóságtól nem elszakadva, a jelenben élünk. Féljük, amikor elszakadunk tőle, és virtuális, fantázia világokban tengetjük gondolatainkat. Ki kell emelni a kifejezést, és feljebb rakni, egy magasabb polcra. Olyan polcra, melyről mély hatással lehet minden döntésünkre, minden egyes pillanatunkra. A megfelelő elhelyezés, és a súlyozás elengedhetetlen kelléke az ULTRA szemlélet gyakorlatban történő alkalmazásának.
Az ember sose bánja meg a valóságban való létezést. Az ember sose bánja meg az igazi jelenlevést, az ULTRA útját.
A Valóságban Való Jelenlét Fénye
A kényelmes életünk átalakul valami mássá, amikor megtagadjuk a virtualizmust. A tudat, és a fizikai érzékszervek kizárólagosan a valóságra való koncentrálása esetén, eleinte olyan érzésünk lesz, mintha szembe fordulnánk a nappal, és az egyre jobban égetne. Az ottmaradás egyre inkább fájdalmasabb. Az addig kényelmes ide oda szökkenés, és a gondolataink átengedése könnyebb, virtuális területekre, ami az elbújást jelentett a valóság problémái elől, immáron nem lehetséges. Nincsen más, csak a vakító, és fájdalmas napfény, egyenesen a szemünkbe.
Saját magunkban kell eldönteni, hogy nincs más alternatíva, nem léteznek virtuális utak, az azokhoz vezető utakat megszüntettük, és felégettük. Olyan ez, mintha fehér bőrrel mennénk vízpartra úgy, hogy előtte évekig napfényt se láttunk. Siralmas eredmény lesz, és fájdalmas égési sebek fogják kísérni tettünket. A napfényt azonban, az alkalmazkodó ember megszokja, a bőr színt vált, és a kinn létnek egyre kevésbé fájdalmas nyomai maradnak. Az eredmény egy megváltozott bőrtónus lesz. Változás, mely a Valóságban Való Jelenlét égető fényében való maradás következménye. De változás ebben az esetben nem csak külső, fizikai szintű lesz, hanem mindent átható, gyökerestül felfordító. Az ember alkalmazkodó természete idővel megmutatkozik a Valóságban Való Jelenlét égető fényében is. Kialakul az új, a fényben született, az új Én.
Az új Énnek, ez a fény már nem fájdalmat okoz, se sebeket. Függő lesz tőle, mivel felismeri éltető energiáját. Társa lesz a mindennapokban, ezen fényben fogja meghozni élete nagy döntéseit, nem bújik a sötét barlangok mélyére, vagy az álvédelmet nyújtó árnyékvilágok szürkeségébe. Én is ebben a fényben változtam meg, mely megvilágította az igazi nagyságot, s rákényszerített tettekre, mely által közelebb kerültem valamihez, amit a létezés lényegének gondolok. Általa lettem magashegyek hegymászója, sziklamászó, gyönyörű tájakon robogó terepmotoros, szerpentin utak kanyarvadász utcai motorosa, meredek, havas, alpesi lejtők síelője, az ország vizein kalandozó vízi túrázó, az élőzenei események, és az éjszakai élet szerelmese. Előtte, a fény nélkül élő, barlanglakó voltam, állandóan menekülő, és a problémákat szőnyeg alá söprő, két lábon járó szerencsétlenség.
Ennek a fénynek a szimbóluma Auseklis, a hajnalcsillag fénye, mely a sötétség felett aratott győzelmet jelenti. A hajnalban megjelenő csillag, mely a hosszú, éjszakai sötétség után segíti a napfelkeltét. Auseklis fénye legyen mindazokkal, akik az ULTRA útját járják.
