Az ULTRA megvalósításához semmilyen különleges előfeltétel nem szükséges. A doktrínában kifejtett alapfogalmakat kell mostantól kiemelten kezelni a tudatunkban. Valóságban való jelenlét, technokonzervatizmus, eszképizmus elvetése, felfelé törekvés. A kiemelés által ezen alapfogalmakhoz jelentősebb kapcsolódás alakul ki. A kapcsolódás lehet szimbólumok által. A szimbólumok közelebbi kapcsolatot biztosítanak a jelentéstartalommal, mint a szavak. A szem, a szárnyak, a homokóra, és mindezek együttese.
A kezdés nagyon könnyű. Digitális leválasztódás. Telefon, számítógép, TV (illetve minden egyéb technikai eszköz mely alternatívát nyújt a valóság helyett) figyelembe nem vevése. Az emberi tudat, ha az ilyen alternatív eltévelyedésekben járatos, akkor automatikusan keres más lehetőségeket ezek újonnani megvalósítására. Könyvek, folyóiratok, újságok stb. Ezekhez való utakat is le kell zárni. Ha minden utat lezárunk, minden tévösvényt eltorlaszoltunk, akkor egy marad, ez a valóság gyönyörűséges, és végtelen sztrádája. Kezdetben, az intenzív jelenlét hatása egyéntől függően változó lehet. A hatás a valósághoz való jelenléttel kapcsolatos addigi viszony függvénye. Ebből a szempontból kétféle állapotot lehet felsorolni:
1. Teljes elszakadás a valóságtól
2.„Ingázó” kapcsolat a valósággal
A leírt megvalósítási folyamatok természetesen nem röghöz kötöttek, nem kötelező a leírt fejlődési utat betartani. Ez csak egy ajánlás, mely a szerző saját tapasztalatán alapul. Az egyéni különbözőségek miatt, a prioritási szintek lehetnek eltérőek. Például egy másik egyénnek kevésbé fontos lehet a külső testhez való viszonyulás, és fontosabb a belső út. A prioritások egyéntől függően változhatnak. Ezen prioritások felállítása bizonyos önismereti utak, és fejlődés végeredménye lehet.
A megvalósítási folyamat teljes elszakadás esetén:
Egyre többen vannak, akik szabadidejüket, vagy teljes idejüket a valóságtól távol élik. A nőknél és férfiaknál is egyre jobban jellemző. Felismerhetőek könnyedén: jellemző rájuk a külső igénytelenség, és a belső életük inkonzisztenciája. A valóság létsíkján idegenként mozognak, mivel kevés időt töltenek el ott. A valósággal való kapcsolatuk csak időszakos, halovány, gyakran csak a testi igényeik kiszolgálására korlátozódik. Jellemző rájuk az aszocialitás, emberek kerülése, mivel interakciókat nehezebben folytatnak.
Legnehezebb innen elindulni. Ilyen embereknek a virtualitásról való lekapcsolódás igazi gyötrelem lesz, mivel szembe kell néznie a rothadó önmagával. Elindulni, kimászni a mély gödörből hosszadalmas, és nehéz út.
Lehetséges sorrend:
-Testiséggel való kapcsolat rendbehozása
-Belső világ rendbehozása
-Birodalom építés
Minden mozdulatod, cselekedeted, és gondolatod kiinduló pontja a saját tested. Innen látod a világot, innen történnek az interakciók. Ez vagy te a külvilágnak. Ez az első frontvonal, a hagyma legfelső rétege. Ha itt nincs minden rendben, és utálod önmagad, a rohadás át fogja hatni a hagyma összes héját.
Igényes, és egyezséges testiségre van szükség. Nehéz az út, az addig nem sportoló embernek elindulni futni, vagy edzőterembe járni. Kínszenvedés és nagy akaraterő kell. De a szenvedés idővel megszokható. Később már egyre könnyebb lesz, a test már vágyni fog a megmérettetésre, s az lesz a szenvedés, ha nem végzel sportolást, fizikai munkát. A manapság divatos, fogadjuk el önmagunkat irányzat zsákutca lehet. Az esztétikus testiség iránti vágy természetes, és ez mesterségesen történő elnyomása tudati szinten örök békétlenséget fog okozni.
Az önismereti út. Ki is vagy Te valójában? El kell kezdeni foglalkozni önismerettel. Mi foglalkoztat valójában? Mivel foglalkoztál kiskorodban? Lovakkal játszottál, babákkal vagy kocsikkal? Miket olvastál felhőtlenül kiskorodban? Milyen mesék érdekeltek igazán? Ki vagy te, és miért vagy a világon?
Kellenek a szünetek. Sok szünet lesz, ha végzed az ULTRA-t. Ilyenkor kínzás lesz minden perc. Kínzás a sok kérdőjel. Mi ez az egész? Ez a világ, az élet, egyáltalán mi értelme van? Meg kell találnod az utadat. Az igazi helyedet ezen a világon. Az önismereti út hosszadalmas, és nehéz. A modern ember retteg az unalomtól. Helyette kitölti mindenféle értéktelen szeméttel az idejét. Az unalom áldás. Az üres órák, percek áldások. Nem üres időintervallum, mert alapvetően az emberi tudat nem fog leállni, és vegetálni. Az emberi tudat, ha a valóság síkján tartjuk, és oda irányítjuk az energiáit, akkor automatikusan a fejlődés, és az előrejutás útján fog zakatolni. Ezekben a nyugodt, csendes percekben fognak születni ötletek, új tervek, új lehetséges jövőképek. Az üres percek nem unalmasak lesznek, hanem izgalmas, alkotó, és kreáló munka helyei. Mint a festőművész, aki vázlatokat fest, vagy kigondolja jövőbeli művét, úgy festünk vázlatokat mi is, a múltbeli történések alapján, önvalónk igazi ismeretében festjük meg jövőnk gyönyörű festményeit. Az unalom, mint negatív jelentéstartalommal bíró és kerülendő fogalom megváltozik. Alkotó, és kreatív csöndességgé válik, melyre az igazi művésznek szüksége van. Művészek leszünk, melyben a mű nem más, mint saját életünk.
A modernizmus egyik negatív hozadéka az üresjáratokkal való találkozás (pejoratív kifejezéssel: unalom) csökkenése, akár teljes elkerülése. A tudat egy bizonyos része manapság állandóan információkkal, élményekkel ellátható. (Audiovizuális médiaszolgáltatók által Youtube, Tiktok stb.) Ez tudati rész állandóan csak nevetni akar, megbotránkozni, hüledezni, vagy érdekességeket látni/olvasni. Ezeknek a vágyaknak a kielégítése manapság könnyen megtörténhet. A tudat ezen része, mely ezeket a vágyakat generálja, nem mondható egyértelműen negatívnak. Ezen vágyak megléte természetes, az emberi létezés vele járója. Azonban ezen vágyakra adott jelenkori, könnyen elérhető válaszai nem azok, és természetellenes örvénybe sodornak minket. Például egy este, amikor vicces videókat néz valaki órákon át. Egy örvénylés csapdájába kerül az ember. Az örvénylés részei: vágy megjelenés és vágy kielégítés/elérés. Hosszan tartóan, ilyen formában ez az örvény nem ad, vagy ritkán mély élményeket. Például egy ilyen este után, ha másnap próbálunk visszagondolni arra, hogy mi is volt az egyik vicces videó, amit a szeánsz közepén néztünk, akkor már nem biztos, hogy emlékszünk rá. Az emlékek akkor keletkeznek, és akkor élnek minél tovább, minél mélyebb nyomot hagynak bennünk. Valamiért a tudat ennek megfelelően tárolja. Ezeknek a szeánszoknak a nagy részét nem tárolja el, mert irrelevánsnak gondolja. Egymás után történő, sorozatos egyhangúságnak. Hiába, ha visszagondolunk, akkor viccesnek tűnt, mert sokat nevettünk. Valójában egy egysíkú, mélységtől mentes felszínesség, ami elmentésre nem ad indokot. Én is ezt vettem észleltem magamon, amikor nagyon régen ilyen tevékenységekkel éltem. A vicces videózás sorozatnevetéseket váltott ki, azonban éreztem az ezek mögött húzódó sivárságot.
A minőségi romlás mellett fennáll az időegység elfoglalás is. A felszínes örvényekben való létezés egy alacsony szintű tudati szinten tartja az embert, mely a vágy generálás, vágy kielégítés ciklusát folytatja. Ez az időegység elfoglalás elveszi az időt a mélyebb szintű tudati létezéstől. Amikor az érzékszerveink által megérzett világon nem történik számunk semmilyen érdekes, akkor jön el az elmerülés, elmélyedés a mélyebb rétegekbe. Elmélkedés a világról, halálról, múltbeli, és jövőbeli tetteinkről. Intuíciókat keresünk, útmutatásokat a következő lépéseinkről, a múltban elkövetett tetteinkről. Ez teljesen természetes lenne, melyet a modern kor elvett a létezőtől. Mindenki valamilyen szinten spirituális, a legfelszínesebb, materialista ember is néha tudat alatt keres választ a kérdésekre, csak nem tud róla, vagy nem akar tudomást venni erről. Mindannyian mások vagyok, más mélységekben vagyunk képesek, vagy akarunk elmerülni. A lényeg az elmerülés, akár csak a vízfelszín alá kissé benyomjuk a fejünket a vízbe, akár lemerülünk nehéz búvár felszereléssel tíz méter mélyre, a lényeg a víz alatti létezésben van, és a megváltozott közegben.
Társak, barátok. Ha virtuális függőségben szenvedsz, akkor a valódi síkon lévő emberekkel való kapcsolódást elhanyagolod. Végül alig marad valaki. ULTRA esetén csak a valódi létsíkon létezel. Szálkaként, sőt tőrdöfésként fog érni a magány. Az egyedül töltött esték, délutánok. Az emberi lét egyik alapja a közösségi interakció. A közösségben történő cselekvések, és a csoporthoz való tartozás természetess. A magányos órák kivetnek majd a szobából. Elindulsz a városban, elindulsz valamerre. Keresni a helyedet, keresni a közösségedet. Rettegni fogsz a magánytól, és az unalomtól. Arra fog sarkallni, hogy programokat szervezz, csatlakozz közösségekhez, akik olyan dolgokkal foglalkoznak, amik téged is érdekelnek. A közös érdeklődési kör meg fogja hozni a kívánt ismertségeket. Az ismertségekből aztán alakulhatnak hosszabb barátságok, s életen át tartó szerelmek.
A Birodalom építés. Ha a belső élet rendberakása, tisztítása, és a fizikai testünkkel való kapcsolatunk rendbejött, utána indulhat meg igazi önmegvalósítási folyamat. A birodalom építés lehetséges útjai a végtelenség mezőjében sorakoznak. Az emberfelettiség, és saját magunk túllépésének metódusai, és megvalósítása egyéntől függő út, melynek útmutatási kulcsai nem az ULTRA tárgya, azokat nem tartalmazza.
A megvalósítás „ingázóknak”:
Manapság a lakosság nagy része ide tartozik. Az élete két része oszlik, virtuális, és valódi percekre. Ezeknek a perceknek az aránya, az éppen aktuális naptól függ. Ezeknek az embereknek is segítség ez az életszemlélet. Általános ma, hogy 8-10 órát dolgozik az ember, mindezt a valódi létsíkon, utána a maradék időben virtualitásba menekül. Könyvek, számítógépek, sorozatozás. A lehetőség szinte végtelen. Az ember azt hiszi, hogy nem káros, ez belefér. Aki kicsit is gondolkodott már a létezésről, talán már felismerte az Idő jelentőségét. Az Időt, melynek különlegesen fontos szerepe van ebben az életszemléletben.
Tudatára ébredt ember érzi, hogy nagyon fontos minden perc, minden óra. Ha van néhány óránk munka után, nagyon fontos a döntés, hogy mit választasz. Eddig elbújtál négy fal közé, és TV-t néztél, vagy filmeket. Az ULTRA ezt nem hagyja. Nem kapcsolhatod be a TV-t, se a számítógépet. Se a könyvespolcról nem vehetsz le egy könyvet se. Marad a valóság. Az ember és az üresség. Az üresség az unalom. Az unalom csodás dolog. Kreálni fogsz ötleteket, hogy mit csinálj, feladatokat fogsz ki tűzni magad elé. Meg fognak jönni az ötletek, a jobbnál jobb dolgok, és lehetőségek. Már rég meg akartál venni egy szép nadrágot, amiben holnap jobb érzéssel fogsz munkába menni. Motorozhatsz egy jót a lemenő napfényben. Kimehetsz a játszótérre a gyerekeddel, vagy még egy extra sétáltatás a kedvenc állatoddal. Felhívhatod egy családtagodat, vagy szervezhetsz egy kis összejövetelt a barátaidnak.