Az eszképizmus teljes elvetése. Az eszképizmus, a gyávaság kultusza, menekülés a valóság elől. Az eszképizmus legnagyobb fegyvere a technológia. Menekülni a valóságból legkönnyebben ponyvaregények, számítógépes játékok, filmek, sorozatok, tv műsorok segítségével lehet. A technológia fejlődése miatt egyre szélesebb társadalmi réteget érint menekülés kultusza. A technokonzervatív ellene van a technológiai fejlődés bizonyos ágazatainak, amik azt szolgálják, hogy az ember minél kevesebb időt töltsön a valóság síkján.
Ez miért baj? A közöny. A közöny a valósággal szemben. A problémák szőnyeg alá seprése. Ez a probléma lehet egyéni vagy közösségi is. A társadalomnak, a közösségnek az az érdeke, hogy minél több valóságban járó tagja legyen, akik cselekednek, reagálnak a társadalmi igazságtalanságokra. Budapesten napi szinten történik, hogy az utcán lévő, vagy tömegközlekedésben részt vevő lévő tömeg tétlenül nézi, hogy ártatlan embereket zaklatnak, vagy fizikailag bántalmaznak. Az eszképista ember közönyös a valóság síkján történő igazságtalanságokkal szemben, mivel, ha hazaért, belemenekülhet a saját nem virtuális világába, ami teljes feloldást, alternatívát nyújt. Az alternatíva, az igazságtudatos, eszképizmust elvető egyén, aki nem keres menekülési lehetőséget. Ez az ember tudja, hogy este is ugyanezen a létsíkon fog létezni. Tudja, hogy este nem fog tudni aludni, ha nem cselekszik. Akár életre szóló tüskeként marad a tudatban. Ezért cselekszik, és a saját igazságérzetének megfelelően beavatkozik. A társadalom érdeke, hogy minél több ilyen tagja legyen.
Az eszképizmus a vágyak temetője. Életünk során nagyon sok vágyunk keletkezik, mely a valóság síkjához köthető. Például olyan jó lenne megtanulni síelni, hegyet mászni, repülőt vagy hajót vezetni… Ezen vágyak nem tűnnek el az évek során, ott lesznek velünk életünk végéig. A menekülés által, és a valóság síkjának elhagyása lehetővé teszi, hogy ezen vágyainkról megfeledkezzünk, ideig óráig, napokig hetekig. Ezen vágyakat az eszképizmussal lecseréljük virtuális vágyakra. Például: számítógépes játék esetén vágyunk a karakterünk szintlépésére, vagy egy filmsorozat esetén az eseményfolyam alakulására stb. A létezés egyik tragédiája, ha a másvilágra való átmenetel nagyon sok, a valósághoz köthető, meg nem valósult vágyak társaságában történik.
A meneküléskultusz kevés előnyös hozadékának egyike, hogy általa önismereti felismeréseket tehetünk. Az alternatív valóságok közötti választásunk, és az abban elfoglalt, vagy akár csak intenzív külső megfigyelőként, mély szimpátiával követett emberi szerepek sok mindent elárulnak a saját életünkre vonatkoztatott önkiteljesedési vágyainkról. Például, ha a szívesen olvasunk, hallgatunk történeteket uralkodókról, és sokszor szívesen elképzeljük magunkat ezekben a szerepekben, akkor ezt a virtuális vágyat át kell hoznunk a valóság síkjára. A valóságban való jelenlétben létezés a vágyakat nem tudja eltemetni, hanem automatikusan át próbálja formálni testi, vagy gondolati szintű akciókká. Folyamatok indulnak el először gondolati szinten, hogy mit kellene tenni, hogy ezen vágy megvalósuljon a valóságban. A gondolatokat aztán szavak, és tettek követhetik. A virtuális valóságban megfigyelt vágyainkat, minden esetben a valóságban kell megpróbálni megvalósítani.
Az eszképizmus hozadéka, hogy a legfontosabb létsíkban, a valóság síkján az ember elmarad, és lemarad. Ez akkor fordul elő, ha fantázia síkokra pazarolunk sok időt, energiát és képzelőerőt, ahelyett, hogy a valóság síkjára fordítottuk volna őket. Korlátozott mennyiségű mentális energiánk van. Ennek felhasználása legtöbbször a semmibe, az űrbe kilőtt energiával hasonlatos, ha nem a valós problémákra, valóságban történő előre lépésre, fejlődésre használtuk volna fel őket. Természetes, hogy ezek energiák fókuszálása egy dologra nagyobb sikereket eredményez, mint szétszórva őket mindenféle felesleges célokra. A legsikeresebb emberek azok, akik legjobban tudják fókuszálni a mentális, és fizikai energiáikat olyan dolgokra melyek sikeressé teszik őt a valóságban.
Az üveglencse és a napfény kölcsönhatásával lehet elég jól szemléltetni ezt. A napfény alapvető állapotában ártalmatlan, korlátozott erővel bír. Azonban megfelelő eszköz segítségével, például egy üveglencsével össze gyűjthető, és általa ereje megsokszorozható. Ugyanilyen erő sokszorozódás állhat fenn, ha a megfelelő eszköz segítségével összegyűjtjük a mentális és a fizikai energiákat. Ez a tudati szintű eszköz lehet maga az ULTRA alkalmazása, vagy az annak hatására alkalmazott másféle módszer. A létrejövő, előző állapothoz képesti megnövekedett energiaszintet megfelelő alkalmazva elősegíthetjük a magasabb szintű létezés megvalósítását. Ahogyan az üveglencse által összegyűjtött napsugarak koncentrált erejével leveleket égethetünk, s erdőtüzet gyújthatunk, úgy égethetjük el a belső démonjainkat, melyeket talán addig fel se ismertünk. Erdőtüzet kelthetünk saját magunkban, felégetve a helyet foglaló, igazából nekünk nem kellő ugarokat.
A saját házunk laktere, vagy a lakásunk szerepe az életünkben a digitális forradalom óta teljesen kifordult önmagából. A négy fal közé zártságot a közelmúltban a városi és a vidéki ember is kerülte, s annak használata fizikai létfenntartásra, alvásra, tárgyak tárolására, néha közösségi összejövetelekre korlátozódott. A technológiai fejlődés hatására ezen zárt terekkel való kapcsolat szorosabb lett, ezt a technokonzervatív fejezetben is leírtam. Ezen kapcsolat szorossága természetellenes és ellene megy a magas szintű létezés megvalósításának eszméjével. Nem kell visszamenni sokat az időben, amikor még nem álltak rendelkezésre okostelefonok, számítógépes játékok, TV a gyerekek részére. Számukra a bezártság, és az otthonlét legtöbbször kerülendő volt. Menekültek a szabad ég alá, hogy közösségben, vagy csak egyedül játszanak, s fedezzék fel az élet adta érdekes lehetőségek, újdonságok egyikét. Ezen gyermeki, felfedező akarat iránymutatása alatt (mely inkább ösztönös, mint tudatos) fizikai, és tudati fejlődésen mentek keresztül, miközben új tapasztalások, behatások sokasága érte őket. Ezekre adott fizikai, vagy tudati szintű reakciók változatossága garantálta az állandó mozgásban levést, a fizikai, és tudati vérkeringés állandó mozgását, ezzel a gyereklélek lángjának ki nem múlását. A jelenkori gyerek ma már a zárt tereket, mint vágyott helynek tekintheti, hisz ott várja őket a virtualizmus, és digitális hedonizmus végtelen lehetősége. Ezen utak azonban nem tartogatnak fizikai fejlődést, és tudati szintűt is csak korlátozottan. A felnőttekre is ugyanez vonatkozik, a gyerek közelebb van a szellemhez, mint a jelenkori felnőtt, a legtöbb esetben benne már nincs meg már ez az ösztönös, mindent tudni, és felfedezni akaró vágy. Azt már rég kioltotta, vagy a jelenkor segítségével olyan virtuális, semmibe nem vezető vágyakra cserélte, melyet a digitalizáció kora hozott el neki. A régi vágyát, hogy megtanuljon korcsolyázni, lecserélte egy alsóbbrendű virtuálisra, például az aznap esti sorozat történéseire vágyakozik.
Ahhoz, hogy megértsük, miért súlyosan ártalmasak ezek a felsorolt témák a társadalomra, vissza kell mennünk az időbe, és megérteni kik is vagyunk valójában? Hajdanán az ember kisebb csoportokban élt, törzsi alapon. Ezekben a közösségekben mindennek természetes alapjai voltak. Igazi emberi kapcsolatok, tiszta, és természetes célok lebegtek a szemük előtt. Túlélés, védekezés az időjárás viszontagságai ellen. Ha valaki még ilyen környezetben él, megtapasztalhatja, hogy milyen tiszta eredetű cselekvések ezek. Egyértelműek, és természetesnek hatnak, mint a lélegzés vagy a szívverés.
A modern világban azonban nem ilyen egyértelmű. Nem indulunk vadászni íjjal, hanem ülünk az irodában, dolgozunk terepen, hogy aztán kapjunk egy közvetítőeszközt, a pénzt, amiért később élelmet/szállás vehetünk. Már alapból ez természetellenes. De megszokható, és az ember meg is tudja szokni, mivel az ember alkalmazkodó. A probléma az, ha a természetellenesség már nagyobb mértékeket öl. A technológiai fejlődés miatt, ez be is következett. Az általam legsúlyosabbnak gondolt területek: Celeb, „influenszerek” -ek megjelenése, mértéktelen vágykeltő reklámok, pornó, On demand videómegosztók, Youtube, Netflix stb.
Celeb, „influenszerek” -ek
A régi közösségekben az emberi kapcsolódás, emberek közötti kötelékek olyan emberek között alakultak ki, akikkel mindennapi, fizikai kapcsolatban voltak. Ez erős, életre-szóló, oda-vissza kötelék. Az internetes felületeket ellepték, a saját életüket kiterítő, és másokat befolyásolni próbáló egyének. A néző elkezdi figyelni az életét, kommentálja magában, hogy miként és hogyan, s mit csinálna másképp. Az élete részévé válik az influenszer. Úgy érzi ez értékes emberi kapcsolat. Azonban nem, ez egy egyoldalú kapcsolódás. A néző kapcsolódik az előadóhoz, aki tudomást se vesz róla. Miért is egyoldalú? Nemrég volt hír, hogy elütötték az egyik celeb kisfiát, és meghalt. Ezrek mentek ki gyászolni. Ha fordítva történt volna, tehát a gyászoló ezrek egyikének gyerekét elütné egy autót, kimenne a celeb? Persze hogy nem. Ez egy egyoldalú kapcsolódás, ami néző irányából létezik csak, és csak azt a képzetet adja mintha valós emberi kapcsolatunk lenne vele. Természetesen ez nem így van, ha fel kell hurcolni egy hűtőt a negyedikre, nem lesz ott a nézőnek, hogy segítsen a kedvence. Az ilyen kapcsolatokat rövidre kell zárni, és a valós, fizikai emberi kapcsolatokra kell koncentrálni. Olyan, kölcsönös, és egymáson testi, lelki értelemben segítő kapcsolatokra, melyek hullámvölgyekben segítő támaszt nyújthatnak, akikkel élményeket, felfedezéseket, és akár közös célokat is meg lehet valósítani. Ezekből a kapcsolatokból lehet közösséget alkotni, közösségeket melyekben az ember igazán virágozhat.
Mértéktelen, vágykeltő reklámok
A reklámok elözönlik a virtuális teret. Mértéktelenül akarnak befolyásolni. Vágyat keltenek, olyan vágyat, amiről addig tudomást se vettél, fel se merült, hogy fennállna. A modern világban a legtöbb esetben minden megvan, ami egy embernek a kényelmes élethez szüksége lenne. Ruhák, hőfokszabályozó, élelem, biztonság. Az alapvető igényei ki vannak elégítve. Emiatt újféléket kell felállítani. Abnormális, abszurd vágyakozásokat. Csillagos luxus márkák szórják a telepatikus üzeneteket. Emberek éveket robotolnak munkahelyeken, vagy akár gyilkolnak is, abból a célból, hogy a luxus márkák által vetített műanyag álomvilágba bejussanak. Ez a materiális álomvilág a valóságban egy üres, és torz rémálomföld.
Pornó
Régen a szexualitás egyetlen formája csak a fizikai jellegű, szemtől szembeni tapasztalás volt. A pornó hatására ez teljesen megváltozott. Be lehet jutni mások hálószobájába, képzeletünknek semmi nem szab határt. A szexualitásról alkotott véleményünk zavaros zajjá alakul. Tudati és testi deformációt is okoz a természetellenesség ezen bizarr formája. Ez a deformáció aztán hatással lehet az igazi, testi, valóság síkján zajló megtapasztalásnak. Ez a magyar, és a nyugati társadalomra jellemző népességcsökkenés egyik legnagyobb indoka. A szexuális energiák ilyen jellegű levezetése megakadályozza, hogy egyedülálló férfiak/nők sokasága rákényszerüljön a társ és a partner keresésre.
On demand videómegosztók: Youtube, Netflix stb.
Kezdetben, a kép, és hangsugárzást korlátozta a technológia, majd később a Tv-csatornák mennyisége is. Az egyén nem tölthette egész napját a sugárzó előtt, mivel érdeklődését nem feltétlenül tudta fenntartani egész napra, vagy jelentős időre. Az internet, és az On Demand videómegosztók segítségével ez az akadály elhárult. Végtelen lehetőség, végtelen tartalommal állunk szembe, amiből az egyén bármikor, és azonnal meríthet olyat, mely érdeklődési körébe tartozik. A virtualizmusba való teljes elmerülésnek nincsen akadálya. Erőlködés nélkül, néhány ujjnyomás után megnyílnak a kapuk. Alapvetően az ember nem túl magas szinten lévő entitás, legtöbbször a könnyű, sima élvezetek útját választja. Önfejlesztés, önismeret, létezésismeret, az ULTRA segítségével meg lehet látni ezen tevékenységek mögött húzódó ijesztő, sötét ürességet, mely üresség aztán visszahat az emberre magára. Önmaga is az lesz, egy megfigyelő, nem beavatkozó, irányítást nem vállaló üresség.
Gaming, játékfüggőség
Én is gamer voltam. Az egyik legveszélyesebb függőség szempontjából. Bizonyos típusú emberek hajlamosabbak bekerülni, és örökre ott is maradnak. A világban, ahol te vagy a világbajnok autóversenyző, háborúkat megfordító stratéga, vagy világmegmentő akcióhős. Itt minden könnyű, pillanatok, és kattintások, gombnyomások kérdése. Míg a valóságban minden nehéz, minden lépés, minden tett, minden cselekvés. Ezért vonzó a gaming. A könnyű út, de a sehová se vezető út. A virtuális eredmények hazája.
Nem sok biztos dolgot tudunk az életnek nevezett misztikumról. Két biztos pont a születésed, és a halálod pillanata. E két dolog között idő telik el. Az időd véges. A tudatára ébredt ember alázattal viselkedik az idő felé. Gondosan megválasztja mit csinál, és mit nem. Miért is töltenénk virtuális létsíkon, más emberek történeteinek nézésével? Bizonyos mértékben természetesen nem ártalmas, sőt előnyös is lehet pl. közösségben közösen filmet nézni. De vannak elcsúszott életek, akik mértéktelenül süllyednek ilyen káros szenvedélyekbe, függők lesznek, és életük nagy részében virtuális történetek rabjai lesznek. Ha sokat foglalkozik ilyesmivel az ember, a valóság létsíkja szép lassan összeomlik, és nem fog kívánni visszatérni. Az ilyen réteg a szélsőséges nerd-ek, geek-ek. Könnyű megismerni őket. Igénytelenek, és kevésbé foglalkoznak a valósággal.
Az eszképista, és a jelenlevő élet közötti különbséget legjobban egy stadionos példával tudom szemléltetni. Az emberek kétféle halmazba oszthatóak, a cselekvők, és a megfigyelők. Egy sportesemény bekövetkeztekor a játéktérre felvonulnak a csapatok, vagy egyének. Legtöbbször néhány, vagy néhány tucat ember. A stadion nézőterén több tízezer ember is megfigyelőként lehet jelen. Az események történéséről, a játéktéren sportoló, harcoló emberek döntenek. A megfigyelő közönség, csak szóban vagy írásban magyaráz, hogy hogyan, vagy miként kellene cselekednie a pályán lévőknek. De legtöbbször nem is kommentál, csak csendes megfigyelőként nézi végig a látottakat. Az eszképista ember ezt szereti. Kivonja magát a cselekvés alól, a felelősségre vonás alól. A nem cselekvés is döntés, kényelmes és biztonságos kívül lenni a játéktértől. A teljes konformizmus. A súly nélküli élet, a súly nélküli cselekedetek, a semmibe kiáltott szavak, amiknek igazából értelme sincsen, mert süket, nem befogadó füleket talál. Az ULTRA útja ezt nem engedi. Kivezet a játéktérre. Nem engedi a stagnáló, vegetáló nézelődést és a súlytalan semmittevést. Az ULTRA által az ember újra cselekvő lesz. Cselekvő, melyet a sok kívülálló néző hurrogni fog, és negatív beszólásokkal fog konstatálni. Mily balgák, fel se ismerik, hogy még a legalacsonyabb szintű cselekvés is többet számít bármely eleresztett szónál. Szavaik erőtlenek, s a cselekvő, jelenlévő ember számára állatias, figyelemre nem méltó hangok ezek.
„Panem et circenses”: ókori római közmondás, jelentése: kenyeret, és cirkuszt. Az uralkodó réteg bevett szokása volt, hogy a tömeg figyelmét elterelték a valódi problémákról. Ingyenes ételosztások, ingyenes cirkuszt szolgáltattak. Ezáltal a figyelem ezekre az átmeneti és kétes eredetű boldogságforrásokra összpontosult. A mai világ rosszabb. Minden információforrásból a cirkusz folyik. TV, hírek, rádiók szolgáltatják a végeláthatatlan mennyiségű szennyvizet. Értékek nélküliséget, mások életében való elmélyedést, fals információkat, irányított információkat. Olyan, mintha alapjában véve az ember, a tömeg erre lenne vevő. Olyan, mintha a bennünk lévő állati lény, az ilyen értéktelenségekre vágyna, információkra, melyeket könnyű befogadni, melyek nem bolygatják fel az addigi életed, melyek nem mozdítanak ki a megszokottságból, és az addig berögzült világképedből. Mindig a kényelmes utat választja az ösztönlény, a nehéz igazságok helyett.
Tudatod, egy kerthez hasonlatos. Egy napra lebontva, korlátozott mentális energia áll a rendelkezésre, mellyel a kerted művelheted, alakíthatod. A kerted korlátozott méretű területen terül el, ahogy az emberi memória is korlátos. A kertben többféle növény létezik. Te alakítod, és építed. Ez a kert állandóan változik. Fák pusztulnak el, bokrok nőhetnek ki a semmiből, új virágok nőhetnek, virágozhatnak. A kidőlő fák jelenthetnek megszakadó barátságokat, elhalt álmokat, befejezetlen utakat, elvetett ideákat. A külső médiumok által ez a kert állandó ostrom alatt van. Főleg, ha az ember sok médiumhoz van bekötve. A külső médiumoknak nem célja, hogy kerted, szép, rendezett, virágokkal, és gyümölcsfákkal tele legyen. Céljuk a gyors, könnyen befogadható, érdekes, és izgalmas információk morzsáival való teleszórás. Mivel nekik az üzleti, politikai érdekük ezt diktálja, hogy minél több tudatot tudjanak tele bombázni ezekkel. Magvakat szórnak, melyekből csak dudvák nőnek. Ha az ember sok időt tölt ilyen médiumokhoz bekötve, akkor a tudata kesze kusza, dudvákkal teli ugar lesz. Az ULTRA útját követő azonban nem erre vágyik. Nincs bekötve, vagy korlátozottan van bekötve médiumokhoz. Védőpajzsa alakul ki, mely megszűri a bejövő információkat. Felismeri kertjének létét, ültetni fog. Virágokat, facsemetéket. Szép kertet akar. Gyümölcsfákat, mely talán évek múlva fognak csak teremni. Virágokat, melyek talán csak az év bizonyos időszakában lesznek szépek. Szép fákat, melyek lehet nem teremnek gyümölcsöt, de árnyékot adnak nagy hőség esetén, s védelmet vihar esetén. A fák a hosszútávú, nem egyből termést hozó terveidet szimbolizálják, barátságokat, emberi kapcsolatokat. A virágok is az igazi értéket képviselik. S mikor eljön az életed vége, büszkén tekintesz a kertecskédre. Melyben szép virágok nyíltak, gyümölcsfák teremtek, melyben madarak csiripelnek, a faágakon fészkelnek, s a méhek boldogan legelésznek a virágszirmokon.
Az ULTRA útját járva, egy idő utána nem fogunk vágyni más emberek virtuális életére. Más, semmit nemmondó életutak, történetekbe való elmélyedésre. Mi magunk leszünk a főszereplők. Olyan entitássá válunk, mely saját útját járja. Saját, történetünket írjuk. A valóságban létezés elindít érdekes, izgalmas ösvényeken, olyan utakon. Ezen utakon járás megváltoztat minket, egyediek leszünk, talán kiemelkedők is. Ez a változás külső, és belső változásokkal jár. Olyan változásokkal, melyek előnyünkre válnak. Ez az önmegvalósított létezés, amikor végre megbékéltél önmagaddal. Ez olyan szintű létezés, melyből nehezen, vagy nem szívesen válunk ki, főleg nem holmi virtuális nímandok történetei kedvéért.
Jelenleg a meneküléskultusz virágzik, ahogyan a belőle profitáló üzleti réteg is. A profitorientált szemléletmódjuk torzsága megakadályozza a menekülni vágyó tömegek hiteles tájékoztatását a saját kultuszuk sötét oldaláról. A sötét oldal, mely megakadályozza az ember ébrenlétét, tisztánlátását, és annak lefelé süllyedéséhez ad erős táptalajt. Az ULTRA ezért is létezik, rávilágít a létezés komplexitására, ezzel együtt a számítógépes játékokkal, könyvekkel, vagy sorozatokkal eltöltött, látszólag könnyed hétvégék mögött húzódó, elvesztett létezési idő sötét tragédiájára.